Elődeink is fontosnak tartották, hogy évről-évre boldogabbak, gazdagabbak, szerencsésebbek legyenek, s valamiért úgy gondolták, hogy ezt már az esztendő fordulásakor illő megalapozni. Ezért számos olyan babonát és hagyományt hagytak nekünk örökül, melyeket betartva mi is egy jobb esztendőben reménykedhetünk.

Fontos, hogy éjfélkor nagy zajt csapva űzzük el nem csupán az óévet, hanem vele az ártó, rontó erőket is. De nézzük szép sorjában!

Nem szabad ilyenkor baromfihúst ennünk, mert a baromfi hátrakaparja a szerencsénket. Inkább együnk sertést, mert az orrával kitúrja a szerencsénket. A hallal is jó óvatosan bánni, nehogy elússzon vele a szerencse. A folyó menti vidékeken épp szerencsehozónak tartják, mert "ahány pikkely, annyi pénz".

Egy középkori babona szerint ha nem falunk fel mindent szilveszterkor, akkor az új esztendőben sem fogunk hiányt szenvedni. A gazdagságot többféle rétessel lehet hosszúra nyújtani. Régi szokás az egész kenyér megszegése is, hogy mindig legyen a családnak kenyere. Újév napján semmit ne vigyünk ki a házból, mert a hagyomány szerint "elszáll a tehén haszna".

Sok háznál mandulaszemet vagy más apróságot főztek a lencsefőzelékbe, és az a leányzó, aki ezt megtalálta, a babona szerint férjhez ment a következő esztendőben.

A Dunántúl egyes részein úgynevezett tollaspogácsát sütöttek: a pogácsák közül előre kijelölték, melyik családtaghoz tartoznak, és egy-egy tollat szúrtak beléjük, majd a tollak sütés alatti sorsából következtettek az emberek sorsára. Akinek a tolla megégett, az már nem érte meg a következő tollaspogácsa-sütést.
Ismert szokás volt vidéken a nyájfordítás is, a cél az volt, hogy az állatok felébredjenek és a másik oldalukra feküdjenek, így gondolták szaporaságukat biztosítani.

A bukovinai székelyek szilveszterkor hagymából jósoltak a következő évi időjárásra. A gazda félbevágott egy fej vöröshagymát, 12 réteget lehántott róla, ezek jelképezték egyenként a hónapokat. Mindegyikbe szórt egy kevés sót, és amelyikben reggelre elolvadt, az a hónap csapadékosnak ígérkezett, ha azonban a só megmaradt a hagymalevélben, akkor szárazságra lehetett számítani.

Az óév és újév közötti éjszakán arra is fény derülhet, hogy ki lesz életünk párja. A népszokás szerint nem kellett hozzá más, mint néhány házilag gyúrt gombóc, amibe gondosan belerejtették a papírra írt legkülönfélébb férfineveket. Amelyik gombóc főzéskor elsőnek feljött a víz felszínére, az tartalmazza a jövendőbeli nevét.
Újév első napján igyekeztek tartózkodni a veszekedéstől, házi viszálykodástól.
Ugyanígy kerülendő volt mosni, teregetni, varrni, fonni, ez akár a család egy tagjának halálát is hozhatja!

Szokás volt kora reggel friss vízben mosakodni, hogy egészségesek maradjanak. Aki reggel a kútról elsőnek mert vizet, "elvitte az aranyvizet", és egész évben szerencsés volt.

Ezen a napon nem szabad orvost hívni, orvoshoz menni, mert akkor betegséggel töltjük majd a következő évet.

(Sulinet)